Azt mondja, szereti a Dunát, a várost, a magyar embereket. Boldog itt. Megvan mindene, amire vágyott: béke, nyugalom, ihlet, művészet, zene. Egy maga alkotta romlatlan és romolhatatlan világban él, és ez sosem fog körülötte változni.

Silvano Cucumazzo festő, műkritikus és költő A XX. század művészei című olasz lapban a következőt írta róla:

„Nem lehet teljességgel megérteni Gargiuolo Mester műveit, ha még nem ismerjük őt, a Művészt; mert mielőtt még művész lenne, ő maga is műalkotás: saját személyiségének megismételhetetlen jelensége. Szűz tájainak misztikus fénye tulajdonképpen talán abból a tudatalatti szükségből fakad, hogy megteremtse egy olyan világ első hajnalát, amely éppen őt várja: az Alkotót és a Művet.”

Számos festményén megfigyelhetőek a horizonton eltűnő, messzeségbe szálló sirályok. „Kifejezik a múlhatatlan szabadságvágyamat”, mondja Gargiuolo Mester. Valóban: mind a naturalizmus, mind az impresszionizmus, a realizmus és a romantika stílusában egyaránt tökéletesen alkotó és helytálló művész képeit nézve mi magunk is elszakadunk a hétköznapoktól, látva a városi ember számára megfoghatatlan messzeségben lévő csodálatos, érintetlen tájakat, a tiszta tekintetű, romlatlan embereket.

A művész a dél-olaszországi Traniban született és nőtt fel, majd hosszú ideig Firenzében lakott, ahol megismerkedett a jelenkor több neves festőművészével; tőlük tanulta meg a képkompozíciók készítésének technikáját.

Képeit bemutatta Bari, Cremona, Velence, Manciano, Padova, Pescara, Colleferro, Barletta, Rimini, Trani, Róma, Ferrara, Párizs, Halstahammar (Svájc), Rio de Janeiro és London kiállítótermeiben rendezett nagyszabású kiállításokon. Részt vett az Első Római Biennálén és a párizsi „Népek Szalonja” rendezvényen. Ezen kívül közös nemzetközi kiállításokon is bemutatkozott műveivel Nizzában, Madridban és New Yorkban olyan világszerte ismert, legendás nevekkel együtt, mint Dali, Miro, Chagall, Picasso, De Chirico és Morandi. Budapesten a Béke Hotelben, a Suzuki Galériában és a WestEnd City Centerben voltak nagyobb kiállításai. Képei rendszeresen megtekinthetők és megvásárolhatóak a DunaPart Galériában (www.galeriainfo.hu) és a Szalóky Anna Galériában (Bank Center).

Számos katalógus is említést tesz nagyszerű munkásságáról: Művészet Manciano 1983., Olasz pillanatok és jelenlétek 1984., A XX. század mesterei 1985., Interart 1985., Kortárs Művészetek Nemzetközi Katalógusa 1985.

Mindig, mindenhol figyelemreméltó eredményeket ért és ér el festményeivel. Sok díjat és más elismerést nyert világszerte. Előadó, az Európa Egyetem állandó tanácsadója és több akadémia munkatársa.

Jelentős zenei munkássága is. A rengeteg általa szerzett (CD-n is kiadott), és talán képei aláfestéséül is felfogható romantikus, vágyakozó, valóságtól elrugaszkodó, néha szenvedélyes és szomorú, máskor vidám, álmodozó zene ugyanazt adja annak, aki hallgatja, mint amit képei adnak az őket nézőknek: a varázslatot, egy jobb világ létezésének reményét.

Mikor honfitársához, a szintén több művészeti ágban hatalmasat és felejthetetlent alkotó Leonardo da Vinci-hez hasonlítom, megrázza a fejét, és azt mondja: „Én nem vagyok olyan. Leonardo egyedüli volt a történelemben.”

Nos, Raffaele is az...

(A cikk megjelenik az Irodalmi Jelen áprilisi számában, Raffaele Gargiuolo festményeivel illusztrálva.)